Habár egyáltalán nem volt nyugodtnak mondható az év első pár hete, mégis volt alkalmam kicsit pihenni, átgondolni az ÉLET dolgait. Bizony-bizony, így nagybetűvel… 
Bár nem vagyok az az ájtatoskodó valaki, és most itt mindenki előtt bevallom, nem vagyok vallásos sem, mégis fontosnak érzem, hogy hálát adjak valakinek vagy valaminek, mindazért, ami megadatott nekem – vagy amiért keményen megdolgoztam – vagy aminek a lehetősége megadatott, hogy keményen megdolgozhassak érte…
Amikor az ember végre megáll és elgondolkozik picit, rájön, hogy mennyi mindene van. Általában a hétköznapokban mindig csak panaszkodunk azon, hogy mink nincs, (pedig azért van pár dolog, ami nagyon jó ha nincs, pl. a körömgomba meg az adósság… ) és csak ritkán gondoljuk végig, hogy milyen sok mindenünk van. Mióta az estéim és az éjszakáim meghatározó része második gyermekem szoptatásával telik (remélem hogy 15 év múlva már nem ez lesz a helyzet… ) rengeteg időm jut arra, hogy gondolkodjak – már amikor nem üveges szemekkel meredek magam elé, vagy csorgó nyállal alszom a kimerültségtől. Szóval rászoktam arra, hogy ilyenkor végiggondoljam, milyen jó dolgok vannak az életemben: a család, a gyerekek, a lakás, amiről 10 évig álmodoztunk, az előttünk álló megragadható lehetőségek tömkelege és a hátam mögött álló már megragadott megannyi lehetőség, és a sok-sok szerencse, ami valahogy mindig végigkísért minket. Lehet hogy ezt a jelenséget már sokan, sokszor leírták, de valahogy sokkal jobban kezdtem magam érezni már attól, hogy naponta csak 10 percig a többiektől elvonulva szépen nyugodtan végiggondoltam ezeket a dolgokat.
És hogy kinek legyek hálás mindezért? Bevallom fogalmam sincs, felsőbb hatalom, vagy a sors, vagy a szerencse – tök mindegy. Ugyanis nem az a lényeg, kinek legyek hálás, hanem maga a hála és az elégedettség érzése, amitől – még ha csak ideig-óráig is – de valahogy felemelkedik a lélek, és a problémák sem tűnnek olyan fenyegetőnek.
A biztonság kedvéért pedig – ha egy nap mégis elfelejteném, milyen szerencsés is vagyok – csináltam egy kis emlékeztetőt. Úgy tervezem, hogy a szeretteimről képet ragasztok rá, a többi dolgot meg csak simán felírom. Ha kész, akkor kiteszem valami jól látható helyre, hogy mindig szem előtt legyen.
Ha te is szeretnél egy ilyen kis hálaadó lapot készíteni, akkor katt a képre, és nyomtasd ki. Terápiás célból is alkalmazandó!
